Barnító

Megyünk Rómába dolgozni! Ja nem, mégsem megyünk. 8 hét Cremaban aztán 8 hét Pantelleria. Nem, mégsem. Jövő héten már megyünk a szigetre.

Pillanatonként változik, hogy mi a program, mikor és hol forgatnak, de ez azóta így van hogy Zsuzsit felhívták februárban először. A film azóta kétszer lett teljesen törölve, senki nem tudja most megvalósul-e egyáltalán. Ezért nem is tudunk pontos időpontot mondani, hogy ki mikor jöjjön, és hogy egyáltalán hol leszünk helyileg. Úgy zsonglőrködünk a dátumokkal mint a tányéros kínai a botjaival a nagycirkuszban. Változik a dátum, gyorsan átfoglaljuk a repülőket, de az meg nem jó, mert akkor pont a legdrágább minden. Akkor vissza, de akkor meg ki mikor jön? Nem egyszerű. Most azért úgy tűnik tényleg lesz film, egyre több ember jelenik meg az irodában, egyre mélyebbre ásnak. Persze a forgatókönyv itt is változik hónapról-hónapra, komplett helyszínek és a történetvezetés is változik, így amit Zsuzsiék esetleg felmértek, az kuka, kezdik előröl. Aki hozzá van szokva ehhez, az gyorsan átáll, de eléggé őrület ez így, hogy azt sem tudják mit csinálnak, csak csinálják, a határidő meg napról napra fogy. Na, nem mintha én pontosan nem ugyanezt csinálnám, csak így kívülről azért más. Meg azt gondolná az ember, hogy ennyi pénznél, meg híres szereplőknél ez másképp megy. Na nem.

Lakásunk, Marci parkoltatva

Mini me

Nyugodt kisváros és a zavar a rendszerben

Kedvenc parkunk, heti ötször kb. itt vagyunk délután 

Délutáni Tai-chi. "Üvöltő pávián" állás

Barni oviba ment óriás elvárásokkal. Annak ellenére, hogy egy olasz kisvárosban kerestünk angol óvodát, szerencsére találtunk egyet, ahol angolul oktatnak angol anyanyelvi tanárok. Az apró bökkenő, hogy Barni a legkisebb gyerek a csoportban, és mint később kiderült, a gyerekek egyáltalán nem beszélnek angolul, így egymás között nyilván, de valójában a tanárokkal is olaszul beszélnek. Így szegénykém végül egy teljesen idegen környezetben, teljesen értetlenül maradt ott egy helyen. Délben a tanárnő felhívott, hogy ez nem fog működni, Barni a sarokban bőg és magyarul magyaráz mindenkinek. A fiaskó után két pihenőnap következett, majd mindenféle mézes-mázos szöveggel és ajánlattal végül újra lépre csaltuk, és csütörtök-péntek legalább a délelőtt megoldódott. Picit árnyalja a szívtelen szülőkről alkotott képet, hogy ez egy nyári tábor így délelőttönként vagy lovagoltak, vagy medencéztek, vagy teniszeztek. Hozzáteszem otthon is probléma van az óvodába járással, nem tudom mi mondatta velünk, hogy majd ez itt jobb lesz.

Easy Rider öcsém egy Euróért

"Szörnyű volt. Nem is foglalkozott velem senki..."

Gaia fehér sapkában. 20 év múlva megkeresem...

"...csak úgy odadobtak, barátok, és segítség nélkül!"

Hétvégén még haza kellett ugranom Budapestre (Milánóból ez elég egyszerű) ügyeket intézni, meg megünnepeltetni a szülinapomat, Zsuzsinak pedig hál' istennek épp akkor kellett a szigetre utaznia. Így Rozi két gyerekkel maradt egyedül. Egy kósza pillanatig még úgy gondoltuk, hogy legalább az ovival segítsük, és akkor csak egy gyerekre kell felügyelni, de kiderült, hogy ez csak tetézné a problémákat és a bizonytalanságot, így maradtak otthon. Végül Barni 3 részletben két teljes hetet járt (csak délelőttönként) mi meg egy kisebb vagyont kifizettünk, de legalább látott gyerekeket, és maradt egy emlékpólója. Na persze azóta is emlegeti az ottani barátnőjét Gaiat (5 éves), meg hogy milyen jó volt a medencézés. Hálátlan kölök. Persze ezt csak akkor, amikor jó passzban van, nem akkor amikor dühöng, hogy pakoljunk össze és menjünk vissza Magyarországra most rögtön.

Étterem Crema melletti kisvárosban Romanengo, itt volt a medencézés heti 2x